Emlékeim közt van egy tépett levél,
Levél, melyet nem is küldtem el.
Féltékenység szülte e bolond szenvedélyt,
De olvassuk csak el, mit mondd a levél:
“Mondd, miért szeretsz te mást, és én csak téged?
Miért másnak örülsz úgy, ahogy én néked?
Ha mellém sodort egyszer már az élet,
Én nem engedlek oly könnyen el.
Mondd, miért adtál reményt és oly sok álmot,
Ha mástól akarod a boldogságot?
Mondd, miért fogadtad el szerelmes szívem,
És hogyha elfogadtad, most miért dobtad el?
Az első pillanatban megmondhattad volna,
Szólhattál volna, ne kezdjük el.
De te lázba jöttél, s lágyan átkarolva,
Hozzám hajolva hazudtad el:
Hogy nem szeretsz te mást, enyém a szíved,
S lásd, kis búcsúlevél lett az ígéret.”
De én ezt a kis levelet most összetépem,
Ha így akartad, hát nekem sem fáj.
glitter-graphics.com
Add as a Friend
Send Message
Leave Comment
Add to Favorites
Give 'em Five
Use This Skin
Report Abuse
