Vidam forgatag kellos kozepen ismerkedtem meg vele. Magas volt, barna es sudar, akar egy ifju jegenyeszal. -Kislany, szabad egy tancra?-kerdezte, s en alig tudtam kimondani: -Igen! A zenekar keringobe kezdett ,s minket elsodort a tomeg. Szeme ego tuzkent nevetett. Tudtam, ereztem mar akkor, hogy az elso percben megszeretett. Az egesz este ugy telt el, mint egy csodalatos alom, s bucsuzaskora a fiu igy szolt: -Imadom! Egy esztendo mult el azota, olyan gyorsan szallt el ,mint egy mulo pillanat. Mi ketten gyakran talalkoztunk, s szerettuk egymast nagyon. Kaptunk egymastol forro csokokat, azt hiszem boldogok voltunk nagyon. Mig egy tragedia meg nem tortent: Egy forro, fuledt nyari ejszakan eppen balbol hazafele tartottam, mikor megpillantottam valakit a szurke aszfalton. En sietni akartam, de o mar messzirol intett. De akkor eszrevettem valamit ,s nem emeltem fel a kezem!Kezet egy ismeretlen lany szoritotta, oh mily fajdalom volt ez nekem! Ereztem, hogy a konnyek lassan elboritjak a szemem. Hat igy szeretett engem? En inkabb meghalok, gondoltam magamban, hisz igy mit er az elet?! Ekkor a kanyarban feltunt egy feher jaguar, mint valami fekete veszedelemmadar. En veletlenul az uttestre leptem, a tobbire mar nem emlekszem. Amikor magamhoz tertem, nagy tomeg allt korulottem csak eppen azt nem lattam koztuk, akit a leginkabb kerestem. Akkor vettem eszre, mellettem egy test hevert. Igen, o volt, a hos, a bator, aki engem sajat testevel vedelmezett. Alig volt mar benne elet, felig eleven, felig halott. -Meg kell mondanom-szolalt meg -A lany a noverem volt- szeme a vegtelenbe meredt, szajat boldog mosolyra nyitotta, s nem tudta rajtam kivul senki sem, hogy o mar a halallal birkozik, s gyoztesnek a halal bizonyult. A fiu gyengulo kezevel megfogta a kezem, s osszes erejet osszeszedve meg egy mondatot sugott fulembe: -Gondoljon magaba barmit is, En Magat akkor is szeretem! -Mardoso, keseru homvagy a eletem, mert az a fiu, akit szerettem ezzel a mondattal halt meg: En Magat akkoris SZERETEM!